Vegablog.net

Mostanában ez az egyik kedvencünk - nem tudok annyit csinálni belőle, hogy 2 nap alatt ne fogyna el. Azért lett Erdészné módra a neve, mert van benne gomba, másrészt szerintem én találtam ki (legalábbis még nem találkoztam vele máshol), márpedig engem így hívnak Nagyon egyszerű mind a hozzávalók, mind elkészítés tekintetében, a végeredmény mégis egy különlegesen finom étel lesz.

Hozzávalók:

- 6 szelet konyhakész szejtán (elkészítését lásd a korábbi bejegyzésben)

- 2 kiló burgonya

- 1 nagy pohár tejföl (vagy ennek megfelelő mennyiségű növényi tejszín)

- 450 g-os gomba (üveges vagy konzerv)

- 8 evőkanál olívaolajolaj

- liszt, só, bors

A szejtánszeleteket borsos lisztbe forgatjuk és a felforrósított olívaolajon hirtelen pirosra sütjük mindkét oldalukat (vigyázzunk, hogy ne égjen oda, inkább többször forgassuk meg).

A burgonyát meghámozzuk és egy nagy tűzálló tálba karikázzuk, kissé megsózzuk. A tejföl felét elmázoljuk a tetején. Beborítjuk a gombával, megborsozzuk, majd erre rákenjük a maradék tejfölt. A kisütött szejtánszeleteket centis csíkokra vágjuk és rátesszük a gombára, a sütésből megmaradt olajat pedig ráönjük a tetejére. Közepesen meleg sütőben 40-60 percig sütjük lefedve. Kovászos uborkával isteni!

Az egész múlt hetem úgy alakult, hogy sokat kellett utaznom, ezért tudtam közben (a szokásosnál többet is) olvasni. Kezembe került két Szabó Magda regény, valamikor nagyon régen már olvastam őket, de  mivel akkor még túl kicsi voltam, nem igazán értettem meg és nem is sokra emlékeztem belőlük.

Konkrétan az Ókút az, amiről szeretnék írni, mert megerősített abban,  hogy nem véletlenül találtam meg; persze semmi sem történik véletlenül. Ebben arról a gyermekkori élményéről is mesél többek között, hogy mennyire szerette az állatokat és milyen lelki törést okozott neki, amikor kiderült, hogy a tányérján lévő hús honnan is származik…a szülei ekkor kegyes hazugsággal elhitették vele, hogy csak az életunt, nagyon bánatos, depressziós állatokat ölik meg és tálalják fel, ráadásul mindez az állatok saját kérésére történik, önként állnak sorba a vágóhíd előtt és még örülnek is, hogy valaki végül egy jót ehet belőlük…

Nagyon megdöbbentem ennek a konkrét leírásán, hogy jószándéknak álcázott félrevezetéssel el lehet hallgattatni valakinek az ébredező lelkiismeretét…akár egy egész életre. És az jutott eszembe, hogy milyen jó, hogy az én gyerekem nem kerül majd ilyen helyzetbe, nem kell majd neki erről hazudnunk és nyugodt szívvel mondhatja majd, hogy neki az állatok valóban a barátai.

Bővebb információ: http://www.biobucsu.hu/

A lecsóra igaz a mondás: ahány ház, annyi féle. Sokan úgy tartják, hogy a zöldségeken kívül nem is kell bele semmi más, vagyis eleve vegetáriánus étel. Mi gyermekkoromban mindig húsfélékkel rendesen felturbózva készítettük el, így én is néhány tartalmasabb vega variációt szeretnék bemutatni. Az alább megadott mennyiségekből egy szép nagy adag lesz, azonban maradékot még sosem kellett kidobnom

- klasszikus: gabonakolbásszal, szójavirslivel és tojással

- gombás-rizses

- burgonyás-cukkínis

Hozzávalók (alaprecept):

- 6 szem paradicsom

- 1 1/2 kg paprika

- 3 nagy fej hagyma

- 4 evőkanál olaj

- só, bors, pirospaprika, cukor

- esetleg 1 erőspaprika

Először daraboljuk fel a paprikákat, ha teszünk bele, akkor az erőset is - én általában centis csíkokra szoktam vágni. A hagymát kockákra vágjuk, hozzáadjuk az olajhoz és megdinszteljük (én a lecsót wokban szoktam készíteni, már csak a mennyisége miatt is, de az íze is jobb, ha öntöttvas edényben főzzük). Félrehúzzuk a tűzről, beletesszük a pirospaprikát és a negyedekbe vágott paradicsomokat. Kevés vizet adunk hozzá, nehogy odakapjon, majd beletesszük a paprikát is. Sózzuk, borsozzuk és kevés cukrot is adunk hozzá. (Tudom, most sokan felhödülnek, hogy az meg minek, de nem arról van szó, hogy édesre cukrozzuk, hanem éppen csak annyira, hogy ne legyen savanyú. Só és cukor megfelelő arányával lehet eltalálni azt az ízletes, egyáltalán nem édes ízt, ami szerintem a lecsó sajátja). Nagyjából 20 perc múlva készen is van az alaplecsónk, ami már ebben a formában is nagyon finom. A továbbiakban ezzel az alappal dolgozhatunk tovább.

Klasszikus:

- 1 szál gabonakolbász

- 1 csomag szójavirsli

- 7-8 db tojás

Az alaplecsóhoz hozzáadjuk a karikákra vágott szójavirslit, belemorzsoljuk a gabonakolbászt és hozzáadjuk a felvert tojásokat. Addig keverjük és főzzük, amíg a tojások meg nem szilárdulnak.

Gombás-rizses lecsó:

- 50 dkg gomba

- 30 dkg rizs

Ennél a változatnál a megpucolt és felszeletelt gombát a paprikával együtt adjuk az alaprecepthez. A rizst kevés olajon futtassuk meg, majd öntsük fel vízzel és főzzük puhára. Keverjük a lecsóhoz. (Azért nem ajánlom a rizst a lecsóval együtt főzni, mert igen különböző az egyes fajták főzési ideje. Ha nem jól számoljuk ki, hogy mennyi vizet vesz fel főzés közben, akkor nagyon vizes lehet a lecsónk. Egyszerűbb és biztosabb külön megfőzni és utána belekeverni, rövid állás után így is át fogja venni a lecsó ízét).

Cukkínis-burgonyás lecsó:

- 3 kisebb cukkíni

- 5-6 szem főtt burgonya

A cukkíniknek levágjuk mindkét végét és kb. 1 centis karikákra vágjuk őket. A paprikával egyidőben adjuk a lecsóhoz. A főtt krumplit megpucoljuk és szintén karikákra vágjuk; a rizshez hasonlóan csak a már kész lecsóhoz keverjük hozzá.

A vegaságnak szerintem különböző állomásai vannak, ezt úgy is tudnám mondani, hogy szója-tofu-szejtán. A legutóbbiről - amit búzahúsnak vagy búzasikérnek is neveznek - sokan azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák, de megerősíthetem, hogy eszik, mégpedig igen jó (néha túl jó) étvággyal : )

Szóval úgy másfél éve eljutottunk a legutóbbi állomáshoz, először csak a konyhakészen, lefóliázva kapható változatához, amivel több baj is volt; egyrészt ritkán lehetett csak kapni, másrészt igencsak borsos volt az ára. Aztán egyszer a kedvenc, különleges-alapanyag boltocskámban megláttam a por alakú változatát. Nem nézett ki túl bizalomgerjesztően, de mivel én már tudtam, hogy ennek ellenére finom, hazavittem magammal.

A zacskón található használati utasítás alapján elkezdtem óvatosan langyos vizet adagolni hozzá; csúnya, szürke, gumiszerű masszává állt össze. Muszáj volt megkóstolnom…semmi íze nem volt, viszont állagra teljesen rágógumi - ebben még esetleg vannak további lehetőségek, de én akkor éppen ebédet szerettem volna készíteni.

A gömböcöt ezután forrásban lévő vízbe tettem és addig főztem, amíg fel nem jött a víz tetejére (nagyjából 10 perc). Ekkor szűrővel kiemeltem és amint egy picit hűlt, nagyjából másfél-két centis szeletekre vágtam fel. Újra főzni kezdtem a szeleteket további 10-15 percig, majd megint leszűrtem és hagytam kihűlni. Ezután tetszőleges alakúra (kockára vagy csíkokra vágjuk) és hús helyettesítésére használhatjuk.

Én a leggyakrabban készítek egy páclevet olajból, provanci fűszerkeverékből, zöldségkockából, szójaszószből, összezúzott fokhagymából sóval, borssal és langyos vízzel és ebben hagyom a szejtánt úszkálni a hűtőben pár napig (mondjuk úgy 2-3 nap múlva már nem szokott lenni semmi a pác alján - ezért nem is tudom pontosan megmondani, meddig áll el). Hidegen is nagyon finom, de ha még tovább szeretnénk variálni (és miért ne tennénk), az egyik legjobb dolog, amit készíthetünk belőle a brassói.

Hozzávalók:

- 50 dkg kockára vágott, bepácolt szejtán

- 70 dkg burgonya

- 1 fej fokhagyma

- 1 kis fej vöröshagyma

- olaj

- só, bors, pirospaprika

A burgonyát meghámozzuk, kockákra vágjuk és bő olajban kisütjük (aki diétásabb változatot szeretne, az sütőben pirítsa meg). Az olajból egy kis részt tegyünk félre, az apró kockára vágott vöröshagymát üvegesítsük meg benne, majd a tűzről félrehúzva szórjuk meg egy kevés pirospaprikával. Adjuk hozzá a szejtánt és kezdjük el nagy lángon pirítani, sózzuk-borsozzuk. Kicsit később adhatunk hozzá pár gerezd összenyomott fokhagymát is. Végül keverjük össze a sült krumplit a szejtánnal és nyomjunk hozzá még fokhagymát.

Tegnap este végre-valahára részt vettem életem első “hivatalos” jóga-óráján. Nagyjából egy éve kezdtem vele otthon próbálkozni,  jó könyveket tudtam hozzá összegyűjteni és (tavaly novemberig, amíg még volt tv-nk) a Zone Club-on is követtem a Jóga mindenkinek című műsort. A dolog ott bukott el, hogy amint lehajoltam és megpróbáltam pl. hátradugni a fejemet a lábaim között, azonnal ott termett valamelyik négylábú, szőrős gyermekünk (általában egy csíkos) és hirtelen szeretetrohamában belefejelt az arcomba - őszintén szólva így elég nehéz bármire is figyelni, pláne mozgásra és légzésre egyszerre. Aztán amikor lefeküdtem a földre és próbáltam relaxálni, akkor már szabályosan körbeültek és bámultak meg böködtek orrukkal-mancsukkal, hogy mi lehet a baj, miért fekszem mozdulatlanul a földön (és különben is adjak enni…) -imádom őket, de egyértelmű volt, hogy ez így nem fog működni.

Mostanra alakultak olyan szerencsésen a körülmények, hogy elindult egy kezdőknek (is) szóló jógatanfolyam, hetente egyszeri másfél-két órás esti elfoglaltsággal, ami gyalog öt percre van a lakásunktól. Azt hiszem, ennél jobb nem kell, úgyhogy bele is vágtam : )

Nagyon jól éreztem magam, elsötétített teremben, enyhe füstölőillat és meditációs zene fogadott. A foglalkozás elején és végén is hosszú relaxációt tartunk, ami már önmagában nagyon kellemes és stresszoldó. Persze először nehezen tudtam magam elengedni, aztán meg olyan jól sikerült, hogy majdnem elaludtam - mondjuk az is egyfajta meditáció, de talán az oktató nem pont erre gondolt ; )

Megtanultunk lélegezni is - ez így elég bután hangzik, hiszen alapvetően mindenki tud, de a hasi és teljes légzés azért egy picit más, hihetetlenül tágnak és tisztának éreztem a tüdőmet utána.  A jógagyakorlatok nem voltak nehezek, mindenki a saját tempójában végezhette és ettől egy nagyon lelassult, nyugodt, másik világban éreztem magam (na jó, az egyik ászanánál majdnem felborultam, az igaz, de úgy láttam, nemcsak én ; )

Megnyújtottuk, átmozgattuk, majd végül ellazítottuk minden porcikánkat - a nyakcsigolyáim olyan hangosan ropogtak, hogy szinte szégyelltem magam -,  úgyhogy ma reggelre enyhe izomlázat érzek testszerte, ami tulajdonképpen nem kellemetlen. Este pedig vár az edzőterem és a futópad…